Kerékpáron a Paradicsomban; ha nem is a bibliai, de a Salzkammerguti tavak kerékpáros Paradicsomában.

 

2007. 08. 02 - 08. 10.

 

Fotó album

Itiner

Elérhetőségek

 

 

Salzburg és a Salzkammerguti tavak körüli kerékpározás már régóta a vágy és remény tárgyai voltak. A teremtő csak jó kedvében teremthette ezt a vidéket, Ausztria ékszerdobozát. Tekintetünket a tájra vetve békés természetet, égbenyúló kopasz hegycsúcsok között elterülő égszínkék tavakat, üde zöld mezőket, rendezett parasztgazdaságokat, hangulatos kis városokat, az elmúlt századok történelmi emlékeinek sokaságát láthatjuk. Mikor már azt hisszük, hogy ennél szebbet nem láthatunk, ismét megpillantunk egy új,  még szebb épületet, egy másik kis öblöt a domb tetejéről, vagy az addig fehéren szikrázó kopasz hegycsúcsot, amint a lenyugvó nap sugarai vörös színben fürdetik.

A ma embere is megtette a magáét, hogy az erre járó látogató minden jót megtaláljon, ami a kikapcsolódását, szórakozását, szolgálja. Szállodák, panziók, campingek, hegycsúcsra felkapaszkodó felvonók, hegyi vasutak, sétahajó járatok sokasága várja a vendégeket. A kerékpárosok nagyszerűen kitáblázott kitűnő kerékpárutakat találnak melyeken, körbekerekezhetik Salzkammergut tavait.

Az elmúlt években annyi szép fényképpel, hívogató prospektussal, kíváncsiságot ébresztő érdekes leírással találkoztunk, hogy a Dróthuszárok idei nyári több napos kerékpártúrája erre a nem mindennapi vidékre vezetett.

Augusztus első csütörtökjének kora reggelén két autóval, hatan vágtunk neki a kilenc napra tervezett a Salzkammergut radwegen vezető kerékpártúrának. A Salzburgba vezető utat hét óra alatt megtettük és kora délután megérkeztünk a város szélén, a kerékpárút mellett álló Nord Sam campingbe. Természetesen az autópályáról letérve mindenütt útbaigazító táblák mutatták az oda vezető utat. Már hetekkel korábban lefoglaltuk a szálláshelyünket, hogy az autók a campingben maradhassanak őrizet alatt, amíg körbejárjuk a kerékpár nyergében a tavakat, majd hat nap után visszatérve még két napot eltöltsünk Salzburg nevezetességeinek megtekintésével. Előrelátásunk nem volt hiába való, estére mindig megtelt a camping és nem mindenkinek jutott hely. Salzburgban, a nyári hónapokban előzetes foglalás nélkül nehéz szállást szerezni, hiába van több kemping, számtalan panzió és hotel. Hasznos az előrelátás.

A sátrak felállítása nem volt egyszerű. Olyan köves volt a talaj, hogy csak 1-2 centiméter mélyen lehetett a cövekeket leverni. Ha nehezen is, de végül sikerült felállítani a négy sátrat. A korai érkezés lehetővé tette, hogy a város mellett álló Gaisberg hegy 1287 méter magasan fekvő csúcsára felmenjünk autóval. A kilátás gyönyörű, az egész város a lábunk alatt terült el. Kis szépséghibája volt azért a dolognak; alighogy felértünk a csúcson álló parkolóba, hatalmas zivatar zúdult a hegyre és a városra. Közel egy órát a felhőbe burkolódzott autóban ülve hallgattuk az eső kopogását. A türelem, azonban mint tudjuk rózsát terem. Most is meghozta gyümölcsét. A zivatar elvonult a levegő jócskán lehűlt a látóhatár kitisztult. A hegycsúcsot körbejárva megcsodálhattuk a felhőben úszó távoli hegyormokat az alattunk elterülő apró településeket és Salzburg városát.

 

1. túranap Salzburg - St. Wolfgang 57 km

Hajnalban az eső kopogása ébresztett. Nem valami bíztató előjel már az első napon. Nincs mit tenni, csak azt remélhettük, hogy mire elindulunk eláll az eső. A reggeli szokásos menetrend szerint összecsomagoltunk és éppen elindultunk volna a szemerkélő esőben, amikor megnyíltak az ég csatornái. A kényszerű várakozás miatt már majdnem dél volt mire úgy ítéltük meg, hogy most már elindulhatunk. Kétszáz méter után egy öreg alagút alatt átkerekezve a Salzkammergut kerékpárúton tekertük a pedálokat. Enyhén emelkedő úton haladtunk, jobbra a Gaisberg csúcsa burkolódzott a felhőkbe. Néhány forgalmasabb útkereszteződés után egy romantikus fenyőerdőn haladtunk keresztül, majd négy kilométer kerékpározás után elhaladtunk az autópálya hídja alatt. Az első pihenőt Eugendorfban a plébánia templomnál tartottuk, ideiglenesen megszabadultunk az esőköpenyektől. A kitűnő minőségű út a parasztházak között kanyargott. Néhány kilométer megtétele után két angol leány stoppolta le csapatunkat. Bérelt kerékpárjuk defektet kapott és természetesen sem ragasztójuk, sem szakértelmük nem volt a továbbhaladáshoz. Reménytelenül toporogtak ott, mert rajtunk kívül kerékpáros nem igen járt arra. Gyors segítségnyújtás  után folytattuk utunkat, az ismét eleredt esőben. Úgy tűnt, hogy ez a nap, az öltözés és a vetkőzés jegyében fog eltelni. Thalgau előtt egy hosszú gurulás jelentett változatosságot majd ismét mezőkön, réteken kanyarogtunk a nagyszerűen kitáblázott útvonalon. Nagy ritkán kellett csak a térképhez folyamodni segítségért. St. Lorenz-nél elértük a Mondsee partját. A kerékpárút a tópart és a közút között vezet Scharflingig. Itt magunk mögött hagytuk a Mondseet, hogy öt nap múlva majd a másik partján kerekezzünk. A folytatás egy 2400 méteres szakasz, a forgalmas közúton, hosszú meredek emelkedővel tarkítva, amely felvisz a Sharfling magaslatra. Az izzasztó kapaszkodás után a kerékpáros tábla balra mutat és egy kis erdőn keresztül szép villák előtt gurulva érkeztünk a Wolfgang-see partján elterülő St. Gilgen nevű településre.

Időközben az eső is elállt. A városka utcái, üzletei megteltek a sétáló vásárló nyaralókkal. Mi is szerét ejtettük az aznapi bevásárlásnak. St. Gilgen nevezetességeire is jutott idő, így sikerült megnézni a Mozartot ábrázoló bronzszobrot, a Városházát, a Hotel Zur Post szállodát, és Mozart édesanyjának szülőházát. Utunkat a tó mellett vezető kerékpárúton folytattuk. A helyzethez és a körülményekhez igazodva módosítottunk az előzetes terveken. Abersee magasságában balra kanyarodva a hajóállomásra kerekeztünk, hogy a kerékpáros turistákat szállító kis komppal 2,9 Euróért átkeljünk a túlsó parton fekvő St. Wolfgangba, első napi célállomásunkra. A sok nevezetességet tartogató városka megtekintését a következő nap délelőttjére hagytuk. A centrumtól 3 kilométerre elterülő Appesbach campingbe délután fél hat körül érkeztünk. A tó partján elterülő camping első néhány sorát a lakókocsik foglalják el, de hatalmas zöld terület állt rendelkezésre a sátrak felállítására is. Kényelmes jól felszerelt kempingben hajthattuk nyugovóra a fejünket. Előző túrák emlékei alapján – mikor lányok gondoskodtak a mosásról szárításról - azt gondoltuk, hogy este még kimosunk néhány ruhadarabunkat és a szárítógép segítségével meg tudjuk majd szárítani. A számításba némi hiba csúszott. A mosással nem is volt gond, de a szárításnál mikor már a 7. Eurót dobtuk a gépbe és a kivett ruha két óra szárítás után is csak gőzölgött, rájöttünk, hogy valamit nem jól csináltunk. Nem volt mit tenni kiteregettük a nedves ruhákat és vártuk a reggelt.

 

2. túranap St. Wolfgang - Hallstatt 38 km

Végre nem esik az eső, a nap még nem süt ugyan, de a komor fellegek már nem látszanak. Kora reggel ötlött fel, hogy talán nem a normál programmal kellett volna szárítani a ruhákat az este, hanem az extra szárítást használni. Nosza rajta! Csakhogy elfogytak az 1 Eurós érméink, a recepció pedig csak 8 óra után nyit. Nem volt mit tenni, vártunk. A sikeres pénzváltás után egy órával már volt végre száraz ruhánk. Sok köszönet nem volt benne. Száraznak száraz volt ugyan, de az előző napi el nem párolgott nedvesség szaga beleivódott és érezni lehetett. Mindegy, szárazon elrámoltuk, majd kimossuk újra. Most már könnyű lesz, közel 10 Euróért megtanultuk kezelni a szárítógépeket is.

Reggeli után néhány perc alatt visszakerékpároztunk St. Wolfgang centrumába, hogy megismerkedjünk a nevezetes településsel. A kerékpárokat összeláncolva a templom közelében hagytuk, és gyalogosan vágtunk neki a sétának. A hullámzó tömeg miatt ez a legkézenfekvőbb megoldás. Az első megálló a nevezetes plébánia templom volt. Kívülről nézve, a templom nagyon masszívnak, mondhatnánk robusztusnak tűnik. Szinte uralkodik a környéken, magas támfalak emelik a tó fölé. A víz irányába egy kis udvar nyílik és egy nagyon szép átjáró, ahonnan gyönyörű kilátás adódik a tóra és a hegyekre.

Most pedig következzen egy kis történelem, egy kevés legenda, némi művészettörténet a helység névadójáról, a város templomáról és a híres szárnyas oltár alkotójáról Pacher-ről és remekművéről. Aki nem érdeklődik ezen dolgok iránt az kihagyhatja a dőlt betűs részeket.

 

A 2500 lakosú városkának az idegenforgalom a legfőbb gazdasági ágazat. A tóvidék - amelyet egykor Aberseenek is neveztek - nem mindig volt olyan ismert és látogatott, mint napjainkban. 1000 évvel időszámításunk után partján sűrű erdőség húzódott, vadonába ritkán tévedt élőlény. Később annál többen keresték fel, s nemcsak azért, mert St. Wolfgang környéke vonzó szépségű, kéklő hegyei az Alpok gyöngyszemei. Híres búcsújáróhely is a környék, s ez elsősorban Szent Wolfgang regensburgi püspöknek köszönhető, aki egy helyi legenda szerint ezen a tájon élte remeteéletét. Személyét annyira tisztelték a hivők, hogy távoli helyekről is elzarándokoltak a tó partjára, hogy emléke előtt tisztelegjenek. Nagy templomot építettek erre a helyre, s azt a művészettörténet legértékesebb remekműveivel díszítették. Ezeket az egyedülálló gótikus mestermunkákat és az alpesi barokk stílusban készült szépségeket természetesen látni kell minden turistának, ha erre jár, hiszen ezek avatják ezt a templomot az európai művészettörténet nevezetes helyévé.

 

A séta a Hotel Weisses Rössl nevezetes épületénél folytatódott, - helyén már 1474-ben fogadó működött - majd következtek a városka ódon hangulatú utcái, színes épületei, terei, sétányai. Barangolás közben eljutottunk a Shafbergbahn induló állomására is. A 19 század végén épült fogaskerekű vasúttal közel egy órás út alatt fel lehet jutni az 1783 méter magas Schafberg csúcsra, igaz a viteldíj kicsit borsos, 24 Euró a retúrjegy. Terveink szerint a hazautazás napjának délelőttjén majd mi is vonatra szállunk. Mint a későbbiekben kiderült ez nem sikerült.

Városnézés után irány a camping, sátorbontás, csomagolás és a déli harangszó már a Hallstattba vezető kerékpárúton ért bennünket. Kellemes meglepetést okozott, hogy a közút helyett, amit a térkép jelzett már kerékpárút vezet a tó körül. Az út folyamán többször tapasztaltuk, hogy időközben a közút mellett megépítették a kerékpárutat. Nem festették, mint nálunk szokás, hanem elkülönült utat hoztak létre a bringásoknak. Természetesen akad, ahol a közutat kell igénybe venni, de ez elhanyagolható a kerékpárutak teljes hosszához képest. Az első megálló az előző nap elkerült Strobl község - műemlék értelemben véve -  egyetlen nevezetességénél, a hagymakupolás templomnál volt. Néhány fotó készítése után neki indultunk annak a 12 km-es szakasznak, amely Bad Ischl-be vezetett. Hamarosan kereszteztük az Ischler Ache nevű patakot, majd átkerekeztünk a főútvonal alatt. Kisebb nagyobb emelkedők, lejtők követték egymást a dombok között kanyargó mellékutakon, mígnem begurultunk Ferenc József híres nevezetes városába. A Traun folyó hídján átkelve a jobb parton a vasút és a folyó között vezető kerékpárúton tartottunk Hallstatt felé. A Bad Ischl megtekintését a visszafelé vezető útra hagytuk. Ezen a napon fő látványosságnak Hallstatt városa ígérkezett, amire hosszabb időt érdemes szánni. Bad Ischl után tíz kilométert kerékpározva megérkeztünk a cipőiről és gyógyvizéről nevezetes városkába Bad Goisernbe.

 

Ha e városka neve ismerősen cseng az olvasónak, az nem a véletlen műve: évtizedekkel ezelőtt nálunk is divatban voltak a széles peremű, erős fonallal vastagon tűzött, strapabíró, "gojzer-varrott" cipők. Bizony, nem tévedés: ezeket a világszerte ismert és szeretett, tartós hegymászó cipőket Goisern szorgalmas kézművesei találták ki, gyártották és terjesztették el szinte az egész világon. Az erős bőrből készült, szöges talpú lábbeliket már a városka őslakói is nagyra becsülték, az alpinisták körében pedig hamarosan szinte fogalommá vált a "Goiserer" ... 

 

A kerékpárút egészen az Au nevű településig vezet. A Zur Post nevű vendéglőtől a főútvonalon folytatódik a Hallstattba vezető kerékpár útvonal. Nyolc kilométert megtéve egy alagúthoz érkeztünk, amely megkerüli a Hallstatt-ot mintegy kizárva onnan az autóforgalmat. Kerékpárral behajtani tilos az alagútba, ezért a tó mellett vezető keskeny utcácskában megengedik a kerékpározást. Mikor a vándor először meglátja az égbe törő hegycsúcsok között elterülő a hegyoldalra  felkapaszkodó városkát a lélegzete is eláll a látványtól. Megérti, hogy miért is lett a Világörökség része.

 

A mai Hallstatt 508 méterrel van a tengerszint felett, állandó lakóinak száma alig több mint 1200. A modern település két nagy részre oszlik: az északon levő Hallstatt-Marktra és a déli Hallstatt-Lahnra.

Marktplatz (Piactér).

Sokak szerint egész Ausztria, megint mások szerint a Salzkammergut legbájosabb kis főterére érkeztünk, középen a szép Szentháromság-emlékművel, körben pedig a jól ápolt, szépen karbantartott, színesre festett polgárházakkal, melyekben fogadók, éttermek, cukrászdák, kávéházak és boltok váltogatják egymást. Egyik-másik kis házra - az errefelé divatos szokás szerint - egész gyümölcsfákat futtattak fel a zöldet kedvelő tulajdonosok: mindez festőibb látványt kölcsönöz a Piactérnek. És már itt is láthatjuk Hallstatt építészetének jellegzetességét: Tekintettel arra, hogy a faluban nagyon kevés hely állt rendelkezésre a házépítésre - a tópart és a köves Salzberg között viszonylag kevés volt a beépíthető terület - az egyre szaporodó lakosság úgy segített magán, hogy kisebb-nagyobb, fából vagy kőből készült házait szinte egymás hegyére-hátára építette, persze azért a biztonsági szempontok figyelembevételével. Így aztán egyféle teraszos jellegű arculatot kapott a község, lentről figyelve olyan érzése van az embernek, mintha a domboldalon egyik ház a másik nyakára hágna. Ennek ellenére mégsem tűnik a látvány zsúfoltnak, inkább érdekesnek, utánozhatatlannak, megkockáztatjuk: csaknem mesebelinek. A parányi hegyi házikók minden ablaka virágoktól roskadozik, és a néhány százéves régi házak is természetesen összkomfortos lakásokat foglalnak magukba.

Prähistorisches Museum (Történelem előtti Múzeum).

 Itt őrzik a Salzbergen folytatott ásatások jó néhány leletét. Ezek közül számos arra utal, hogy az ember már a kő és a bronzkorban megjelent ezen a környéken. A Dachstein magas síkságain például találtak egy bronzkardot, amely arra is bizonyíték, hogy az akkori ember fő lakóhelye a hegyvidék volt. Az ie. 1. században megjöttek a rómaiak és Hallstattban új települést alapítottak, amely a IV. század végéig létezett. Vidéki házaikat kitűnő berendezéssel látták el, erről tanúskodik a környékbeli Obertraunban megtalált három bronzfigura.

A Piactérről tovább sétálva megpillantjuk a hegygerincről lezuhogó Mühlbach-vízesést, amelyet egy nemrégen létesített alagútrendszerrel a község középpontja alatt vezetnek el a tóba. Nem sokkal a vízesés után máris meglátjuk a katolikus plébániatemplomot.

Pfarrkirche (plébániatemplom).

Az első kolostort, Mondseeben alapították 748-ban, majd Kremsmünsterben 777-ben. Azután következett a traunkircheni kolostor létrehozása (1000-ben), ezzel már jelei mutatkoznak annak, hogy a kereszténység egyre inkább elterjedt a Traun völgyében. Az 1050-es évben hallunk először a kereszténységgel kapcsolatban a helység nevéről, 1181-ben pedig egy kis román stílusú templomról vannak dokumentumok. 1311-ben Hallstatt vásártartási jogot kapott és 1320-ban a megnagyobbított, most már második román stílusú templomot, amely a Maria-Hilf nevet kapta, maga Hermann, a passaui püspök szentelte fel.

A késő gótikus korszakban aztán megkockáztatták, hogy a meredek lejtőjű sziklába építsenek egy soha nem látott méretű templomot. 1505-re el is készült a ma is létező templom. Gyakran állt a vallásháborúk középpontjában: történetében feljegyezték, hogy néha átmenetileg "gazdát" is cserélt, hol a katolikusokat, hol a protestánsokat szolgálta.

Michaeliskirche und Beinhaus (Szent Mihály-kápolna és Csontház).

A temető, amely katolikusok és protestánsok közös végső nyughelye ebben a községben, csakúgy mint a templom, hatalmas munkával, támfalak építésével, földfeltöltéssel épült a meredek sziklavonulat előtt. Egészen a merőleges falnak támaszkodik a gótikus temetőkápolna, amely eredetileg 1313-ban épült, majd 1600 óta bolthajtásos alapépítmény lett, utolsó temetkezési helye a gyakran már nyolc-tíz év után exhumált csontvázaknak. Így keletkezett az egész világon ismert Csontház (Bein haus) amely ma mintegy 1200, többnyire virágfestményekkel és névfelírásokkal díszített koponyát, és különféle halotti csontokat tartalmaz. Napjainkban már csak végrendeleti intézkedéssel vagy a hozzátartozók külön kívánságára helyezik el az újabban elhunytak maradványait a Csontházban.

 

A városon keresztül kerékpározva jutottunk el Hallstatt-Lahnba található Klausner Höll campingbe. Sátorállítást, majd a vacsorát követően következet a hallstatti városnézés. Talán nincs olyan négyzetmétere a városnak, amit ne lenne érdemes lefényképezni. A sziklafalra felkúszó épületek, a virággal díszített színes erkélyek, a piactér díszes házai, a Csontház koponyái, az utcán csörgedező patak, a város közepén a magasból lezúduló vízesés, a zegzugos lépcsős kis utcácskák és a környező táj mind, mind megállásra késztetett. A séta után elcsigázva és szépséggel eltelve hajthattuk fejünket álomra a kellemes környezetben fekvő, időközben megtelt campingbe.

 

3. túranap Hallstatt - Altmünster 54 km

Kora reggel még felhőkbe burkolódzik a camping, de már látni lehet, hogy az időjárás ma kegyes lesz hozzánk. Az esőruhák a csomagok aljára kerülnek. Tervek szerint ezen  a napon sort kerítünk Bad Ischl néhány nevezetességének megismerésére és este egy újabb salzkammerguti tó, a Traunsee mellett verünk sátrat. Reggeli után a társaság kettévált. Öten még indulás előtt felmentek a Salzbergbahnnal az 1060 méteren fekvő Salzberg csúcsára, míg e sorok szerzője útra kelt, hogy megnézze az előző este már zárva talált Csontházat, dél körül ismét találkoztunk a Traun partján elterülő Lauffen városka pihenőhelyénél. A hídon átkelve most a bal parton vezető alternatív kerékpárúton közelítettük meg Bad Ischl-t. Erdő szélén kanyargó, árnyékot adó fák alatt, enyhén lejtős szakasz volt, mely az Esplanade sétányba torkollott. Innen térkép segítségével Ferenc József császár villájához kerekeztünk. A bejáratnál a kerekesek részére kialakítottak egy kerékpártárolót, mert a hatalmas park csak gyalogosan látogatható. A belépő 3,5 Euró. A villába és a Photomuseum-ba való bejutásért külön-külön fizetni kell. Ha már Bad Ischl-ben jártunk nem hagyhattuk ki, hogy ne együnk egy Islert-t a város leghíresebb és legszebb cukrászdájában a Zauner cukrászdában. A következő megálló az Ivócsarnok lett volna, azonban éppen felújítás alatt állt, így most nem látogatható. Mint már annyiszor most is az idő szorításában voltunk így néhány látnivalót ki kellett hagynunk a tervezett programból.

 

Bad Ischl

470 méterrel a tenger színt felett, a Salzkammergut szívében fekszik a legrégebbi osztrák sós gyógyfürdő és népszerű téli sporthely. Az 15000 lakosú Bad Ischl fejlődéstörténete elválaszthatatlan a só történetétől, mindig ez képezte a terület egzisztenciális alapját. 1392-ben a település megkapta a vásártartási jogot. 1562-ben felfedezték az ischli Sóhegyet, majd a gazdag sótelepek kiaknázására megépítették az első főzőházat.

Az igazi virágzás azonban a XIX. század kezdetén indult meg, amikor Ischl fürdőhellyé fejlődött.

Kurpark, Kursalon (Gyógypark és Gyógyfürdőépület).

A város egyébként is gondozott sétányainál és parkjainál is szebb a központban levő Gyógypark, hatalmas zöld pázsitjával, virágágyaival, mediterrán hangulatot árasztó növénycsoportjaival, fenyőfáival. A park közepén áll a sárgára festett nagyméretű Kursalon, hatalmas teraszával, amelyen vidám, színes napernyők virítanak. A teraszon és a park fehér padjain a nap minden szakában üldögélnek gyógyulni vágyó betegek vagy turisták.

Kaiservilla (császári nyaralóépület)

Ferenc József császár és király hat évtizeden keresztül Ischlben nyaralt, egykori klasszicista stílusú, biedermeier berendezésű villáját a XIX. század második felében alakították át mai formájára.

Lehár Múzeum

Lehár Ferenc (1870, Komárom - 1948, Bad Ischl) katonakarmester fia volt. Tanulmányait Prágában végezte, majd ő is édesapja nyomdokaiba lépett: Losonctől Poláig, a Monarchia számos városában vezényelt katonazenekarokat. Első nagy sikerét a Bécsben, 1905-ben bemutatott "Víg özvegy"-gyel aratta, majd ezt követte sok-sok operettje, melyeket a világ legtöbb zenés színpadán bemutattak. Híres művei, a teljesség igénye nélkül: "A drótostót" (1902), "Luxemburg grófja" (1909), "Cigányszerelem" (1910), ”Frasquita" (1922), "Paganini" (1925), "A cárevics" (1926), "Friderika" (1930), "A mosoly országa" (1930), "Giuditta" (1933).

Lehár 1912-től lakott ebben a házban, műveinek nagy részét itt komponálta. Halála előtt - 1948-ban a házat a városra hagyta, csupán egy kikötése volt, hogy minden maradjon úgy, mint életében. Ezt a kívánságát teljesítették: egyetlen darabot sem mozdítottak el a helyéről.

 

A kerékpárút az országút és a Traun folyó között vezetett. Az enyhén lejtős úton nagyszerű tempót lehetett menni a hatalmas csomagokkal, mígnem feltámadt az erős szembe szél, ami egészen addig tartott, míg el nem értük a Traunsee-t. Távolabbról nézve érdekes látványt nyújtott, ahogy a folyó torkolatában a világosabb kék színű folyó vize éles határvonalat húz a sötétebb kék színű tó vizével. A kerékpárút most már a tó partján kanyargott. Úgy tűnt, hogy a térkép jelzésével ellentétben újabb kerékpárutakat is építettek, mert sehol nem kellett a közúton kerekezni. A következő pihenőt Traunkirchenben tartottuk. Szerettük volna közelebbről szemügyre venni a közvetlenül a tóparton álló barokk templomot és a Johannes kápolnát, sajnos azonban egyikbe sem tudtunk bejutni, így csak kívülről készült néhány fotó róluk.

 

A Traunsee Ausztria második legnagyobb kiterjedésű tava. A tó hossza 12,1 km legmélyebb pontja 192 méter. Keleti oldalán Traunstein (1691 m) hegycsúcsai állnak őrt, nyugati irányból pedig a Höllengebirgét látjuk, három nagy csúcsával, a Gr. Höllkogellel (1862 m), a Feuerkogellel (1594 m), a Richtberggel (1037 m). Ez a hegyvonulat választja el a tőle nyugatra levő nagy tótól, az Atterseetöl. A tó a rajta áthaladó Traun folyóról kapta a nevét és szépségével kapcsolatos az a szójáték is, amely szerint csupán sajtóhiba lehetett, mikor először "anyakönyvezték" Traunseenek: valójában Traumseenel (magyarul: Álomtónak) kellett volna elnevezni. Annyi bizonyos, hogy nagyon sokan a "szépek szépének", Salzkammergut legcsodásabb tavának tartják, a Traunseet, s egyáltalán nem csodálkozik rajta, hogy már, rómaiak is - akiknek pedig volt idejük szemügyre venni a környék tavait, hiszen majd fél évezredet töltöttek ezen a szép tájon - lacus felixnek, a boldogság tavának emlegették.

 

Traunkirchen-től még nyolc kilométert kerékpároztunk és fél hat körül megérkeztünk Altmünsterbe, a tó partján elterülő Schweizerhof campingbe. Természetesen ez a camping is zsúfolásig tele és az elvárt és megszokott jó színvonalat képviselte. Talán csak egyetlen hibája, hogy a melegvizes zuhanyozásért külön 1 Euróért  zsetont kell venni. Sátorállítás, fürdőzés a nem túl melegvízű tóban, majd a vacsora következett. A naplementében még néhány nagyszerű fényképeket sikerült készíteni a kopár hegycsúcsokról mielőtt a Dróthuszárok álomra hajtották volna a fejüket.

  

4. túranap Altmünster – Unterach 51 km

Még mindig tart a jó idő, állapítottuk meg jóleső érzéssel a reggeli ébredésnél. Ez a nap ígérkezett a túra király szakaszának. A térképet tanulmányozva látható, hogy számtalan emelkedő és lejtő vár ránk. Előtte azonban még a Trausee fővárosa Gmunden tartogatott sok szép látnivalót. Hadd álljon itt most néhány részlet magának a városnak első személyben megirt, "bemutatkozó leveléből".

 

"Egész királyságomban nincs ennél szebb látvány!" - kiáltott fel elragadtatva VII. Edward angol király, amikor a század első éveiben Gmundenben járt. A csodás panorámára gondolt, a Traunseere, a Grünbergre és az 1691 m magas Traunsteinre, amely mint valami függőleges sziklafal emelkedik a tó partján a magasba.

A fejedelmi város, amelynek változatos története a városképben is visszatükröződik, különösen akkor élte fénykorát, amikor Bad Ischl is "tündöklött": Ferenc József idejében. Gmunden nem esett messze az udvar előkelő nyaralóhelyétől: sokan, ha már oda nem juthattak el, legalább itt igyekeztek utánozni a "felső tízezer" életét, szokásait. A múlt század közepéig Gmunden volt a salzkammerguti sókereskedelem központi városa is - ma már persze inkább az idegenforgalom hozza a hasznot a városlakóknak.

Városi plébániatemplom

A XIV-XV. századból való, korai gótikus stílusban építették, még erős román kori térhatások érezhetők benne, bár egy részét később barokkizálták. Itt található a híres "Három királyok"oltár. Thomas Schwanthaler műve, 1656-ból, a figurákat Matthias Zürn készítette, akinek keze munká­jával számos környékbeli templomban találkozhattunk már. A templom ékességei még a XV-XIX. századból való szép sírkövek is.

Rathaus (Városháza).

A gmundeni főtér legnagyobb látványossága kétségkívül a XVI. századból való, reneszánsz középrésszel büszkélkedő, tetszetős erkélyekkel és árkádokkal díszített városháza. Gazdag stukkó dekorációja 1756-ból származik.

Külön látványossága - amelyet azonban nemcsak látni, meghallgatni is tanácsos - a később a toronyba épített kerámiaharangokból álló Glockenspiel (harangjáték)

Kammerhof (kincstárépület)

Nem messze a városházától találjuk a gótikus kincstárépületet melynek magja a XV. században épült. Azóta többször átépítették, az utóbbi évtizedekben gyakran és szépen renoválták. Falai között ma a Városi Múzeum található a Gmunden múltjára vonatkozó számos érdekességgel.

Landscbloss Orth (az Orth-kastély).

Gmunden egyik leginkább ismert nevezetessége és a fényképeken leggyakrabban használt "szimbóluma" ez az épületegyüttes, amelyhez egy ún. tavikastély is tartozik. A Traunsee északi partjáról benyúló félszigeten emelték a XVIII. század kezdetén. Várépítmény volt, jellegzetes formákkal: védekezésre lehetőséget nyújtó négy saroktoronnyal, négyszögletes udvarral, ahol pompás, kovácsoltvas rokokó kút díszlik. A Landschloss Orth ma a tartományi erdészeti iskolának ad otthont.

Seeschloss Orth (Orth-tavikastély).

130 m hosszú fahíd köti össze a kis félszigettel. A XI. században készülhetett: szabálytalan, gótikus építmény, gótikus kaputoronnyal, amely masszív munka. Barokk hagymakupolája a tó partjáról is jól látható. A XVI. századból való, bájos, háromszögletű árkádos udvaron a meleg nyári estéken hangulatos szabadtéri koncerteket rendeznek.

Villa Toscana (Toscana kastélyvilla).

A már említett egykori toscanai nagyherceg és családja élt itt száműzetésben. A neoreneszánsz stílusú épületet néhány éve Gmunden városa megvásárolta és kulturális célokra rendezte be. Többek között modern kongresszusi központot építettek mellé, amely így egy 88000 m2-es park közepén fekszik.

Schloss Cumberland (Cumberland-kastély).

 Az egykori Hannover királyi ház leszármazottainak volt a tartózkodási helye a nagy park közepén épített, Tudor stílusú vár. Ma szanatórium működik benne, kihasználva a jó magaslati levegőt.

Königinvilla (Királyné-villa).

Egykor szintén a hannover braunschweigi hercegi família birtokában volt ez az épület. Ma az egykori görög királyné nyári lakhelye.

Schloss Württemberg (Württemberg-kastély).

Altmünsterhez közelebb, a tó mellett találjuk meg ezt a szép épületet, amely egykor a württembergi hercegek nyári lakóhelye volt. Ma tartományi leánynevelő intézet működik a falai között.

 

A nevezetességek megnézése után megvártuk a Városháza homlokzatán 12 órakor felcsendülő harangjátékot. Még a fülünkbe csengett a harangjáték dallama, amikor a Rathausplatztól-tól elindultunk. Egy kilométert kellett visszafelé kerékpározni, hogy jobbra kanyarodva elkezdjük a hegymenetek sorát. Néhány száz méter után a Gmundener Straßenbahn vágányait elérve egy az előzőnél is meredekebb szakasz következett. Szerencsére a pályaudvar után megszelídült az emelkedő és elbúcsúztunk Gmundentől. A kerékpáros táblákat követve hamarosan kereszteztük a síneket, majd egy emelkedőt követően hosszú gurulás következett. Néhány kisebb falut magunk mögött hagyva átkerekeztünk az autópálya hídja alatt, amit még néhány hasonló alagút követett a következő szakaszon. Változatos úton haladtunk sok kisebb nagyobb emelkedővel és lejtővel tarkítva. Néha-néha megálltunk egy-egy nagyobb árnyékot adó gyümölcsfa alatt egy kis frissítőt magunkhoz venni és megpihenni. Így jutottunk el az Attersee partján fekvő Schörflingbe, ahol a templomkertben megebédeltünk.

 

Az Attersee 20 km hosszú, 3 km széles, átlagos mélysége 176 méter. Északi partja egészen az Alpok lapos előteréig nyúlik, zöld legelőkkel, szelídebb lankákkal, dombokkal. A tó még nyáron is meglehetősen hideg.

 A tó, parti sávjának beépítésével szinte hétről hétre zsugorodott az a terület, amely a lakosságnak és a nyaraló vendégeknek rendelkezésére állt. Lassan már ott tartottak, hogy - a hivatalos strandrészeket kivéve - sehol sem lehetett megközelíteni a vizet, mert a part többi részét mind lezárták a tulajdonosok. Felső-Ausztria tartomány illetékes hatósága ezért úgy döntött. Hogy a Salzkammergutban megvásárol mintegy 834000 m2 tópartot és azt közterületként az üdülőközönség rendelkezésére bocsátja. Csak egyedül az Atterseenél 90000 m2 új tóparti sétány és strandterület keletkezett ily módon.

Kammer Schörfling

A régi városközpont az Attersee északi részét körülvevő morénavölgyben fekszik, a tájon uralkodó, kedvező forgalmú hely, nem is csoda, hogy a cölöpökre építkezők itt létesítették az első falut a környéken, a rómaiak pedig itt is építettek előkelő villákat. Ezeket, a régi műemlékeket, legalábbis egy részüket, rekonstruálták. A krónikák feljegyzései tanúskodtak róla, hogy Schörfling már 863-ban létezett, mégpedig Skerolvinga néven. I. Maximillian császár adományozta a vásártartás jogát az itt lakóknak, ez természetesen nagy kedvezmény, haszonnal kecsegtető vállalkozás lehetett abban az időben, versengtek is érte a környék települései.

A Szt. Gallen-i szerzetesek templomot is emeltek itt már a VIII. században. A partvidék ékessége a Kammer - kastély, szép sétánnyal, stranddal, kikötővel.

Attersee község

477 méterrel a tenger szintje felett terül el ez a barátságos település, lakosainak száma alig éri el a másfélezret.  Attersee valamikor karoling császári várként is ismert volt, a nyugati tópart legfejlettebb településének tartották.

 

Ebéd után a dombtetőről legurulva egy időre el is felejthettük a lejtőket. A társaság szétszakadozott de az útelágazásokban bevártuk egymást. Egy kereszteződésnél az elől haladók az itinert követve mentek tovább, míg a lemaradók - e sorok írója és egy másik társun k- a kerékpáros táblák útmutatását követte. Az eredmény az lett, hogy mi ketten egyre feljebb és feljebb kapaszkodtunk a dombokon, néha 10 méterenként megálltunk majd újra 10 métert toltuk a kerékpárokat, eközben az élboly St. Georgen-ben várt ránk. A kimerítő kapaszkodásért az elénk táruló panoráma nyújtott némi kárpótlást. Néhány kilométer után kereszteztük az eredetileg tervezett útvonalat és azon gurultunk most már lefelé Nußdorf-ig. Telefonos egyeztetést követően a falut végét jelző táblánál hamarosan együtt volt Dróthuszárok csapata. Mint kiderült, az itinert követők a hosszabb, de könnyebb útvonalat járták be. Nußdorf és Unterach közötti 11 kilométeres szakasz a kis forgalmú B 151-es főúton vezetett egészen az Unterachba a tó partján álló Insel-campingig.  A túra során ez a camping bizonyult a legolcsóbbnak. Sikerült a tó partján felállítani a sátrakat és jutott idő még az Attersee hűs hullámaiban megmártózni.

 

5. túranap Unterach - Salzburg 46 km

A kellemes simogató napsütés még ezen a napon is kitartott. Indulás előtt még megvitattuk a túra folytatásának alternatíváit. Az első lehetőség az volt, hogy tartjuk magunkat az eredeti tervhez, elkerekezünk Obertraumer-See partjáig és már csak 20 kilométerre leszünk Salzburgtól. Második lehetőség, hogy egyszerre megtesszük a hátralévő két nap távját a közel 80 kilométert, de valószínű, hogy nem sikerül, mert a térkép igen kemény emelkedőket jelzett. A harmadik alternatíva az volt hogy Mondsee-ig az eredeti útvonalat választjuk, majd onnan Thalgaut érintve rákanyarodunk az első napon már bejárt kerékpárútra és visszamegyünk rajta Salzburgba. Így nyernénk egy napot és autóval el tudnánk menni a Salzburgtól 26 kilométerre fekvő németországi Berchtesgadenbe. Ez utóbbi mellett döntöttünk. Mint utóbb kiderült helyesen, mert a következő két nap esőt hozott.

Tíz óra körül egy rövid bevásárlást követően elindultunk Mondsee felé. Hamar túljutottunk az Attersee-t a Mondsee-vel összekötő A 151-es főút 2 kilométeres szakaszán, hogy aztán a Mondsee partján kerekezzünk. A főút elkeskenyedik, a táj idilli lesz, szinte semmi hely nem marad a tó és az út között. A Hotel Seehofnál balra kanyarodva eltávolodtunk a tótól, az út hegynek föl vezetett egy erdős részen keresztül. A kaptatót leküzdve ismét  olyan pontjára értünk a túrának amit kár lett volna kihagyni. A kerékpárokat letámasztva a dombtetőre felkapaszkodtunk ahonnan - talán már mondani sem kellene csodálatos panoráma tárult a szemünk elé. Az út folytatása egy paraszti udvart érintett mielőtt legurultunk egy 12%-os lejtőn. E kis kitérő után ismét elértük a főutat és egy rövid szakaszt leszámítva a mellette futó kerékpárúton jutottunk el Mondsee városkába. Ne tévesszen meg senkit a név, mert a tavat és a partján fekvő várost is így nevezik.

 

Mondsee

"Mi májustól szeptemberig fürdünk a Mondseeben!" - ezzel a vidám mondattal köszönti és invitálja az erre járó turistákat az idegenforgalmi hivatal prospektusa. Valóban, a Mondsee a legmelegebb a Salzkammergut tavai közül, hőmérséklete nyáron a 26 C-ot is eléri. 481 m a tengerszint feletti magassága, legnagyobb mélysége pedig 66 m, 11 km hosszan nyúlik el.

 

A kerékpárokat a színes házakkal övezett főtéren hagyva elindultunk a városka megismerésére. Másfél órás nézelődés és shoppingolás után folytattuk utunkat. A véletlen (megint a tábláknak hittünk és nem a térképet néztük) úgy hozta, hogy a térképen sárgával jelzett alternatív útvonalra tévedtünk és így jutottunk el Thalgauba. Ezért a tévedésért néhány meredekebb emelkedővel fizettünk, ahelyett, hogy a patakvölgybe kerékpároztunk volna. Tíz kilométer megtétele után feltűnt a már ismerős benzinkút a fűrésztelep és a mező közepén vezető kerékpárút. Még kétszer átbújtunk az A 1-es autópálya alatt és elértük azt a 6 kilométeres lejtős szakaszt, amin begurultunk Salzburgba a Nord Sam campingbe. Jóleső érzéssel konstatáltuk, hogy az autók még épségben ott állnak ahol hagytuk őket (a medence mellett). Az új sátorhelyünkön a terep nem volt köves, így könnyű volt a sátor állítás. A parcellán húzódott keresztül a szomszédos lakókocsi áramellátása. A vezetéket sikerült észrevétlen megcsapolni (elosztóval) így a kamerák és telefonok feltöltését is megoldottuk. A korai érkezés lehetővé tette, hogy megmártózzunk a Salzburger-see hullámaiban, ami nem volt más mint a camping medencéje.

 

6. túranap Sazburg - Berchtesgaden (autóval)

Felhős borús reggelre ébredtünk. Azt reméltük, hogy mire eljutunk aznapi úticélunkhoz talán a felhők is elvonulnak. Hiú ábrándnak bizonyult, mert nemhogy kiderült volna az ég, inkább elkezdett esni az eső. Bercthesgaden-ben némi kevergés után ráleltünk a megfelelő útra. Aki nem tudja, hogy a Kelhsteinhaus-t kell keresni az úgy jár mint mi. A Sasfészekbe vezető út egy rémisztőnek mutatkozó táblával indul, ami azt mutatja, hogy 24%-os emelkedő kezdődik. Az ilyen utakhoz nem szokott vezetőknek kicsit rémisztőleg hat. Szerencsére senki nem ment előttünk, így ha lassan is, de minden gond nélkül feljutottunk a parkolókig. Innen az egysávos szerpentinen menetrend szerint konvojban közlekedő autóbuszok viszik fel a látogatókat a bejáratig. A menetjegyen (14 Euro) német precizitással feltüntetik az indulás idejét és a megálló számát, ahonnan indul a busz. Csak annyi jegyet adnak el ahány ülőhely található az autóbuszokon. A visszaúthoz a fenti állomáson kellett helyet foglalni, a számunkra megfelelő időpontra. A bejárattól egy hosszú sötét 124 méter hosszú alagúton jutottunk el a lifthez, ami 41 másodperc alatt felvitt a házhoz.

A sasfészket Martin Bormann ajándékozta Hitlernek 50. születésnapjára. Az épület 1834 m-en fekszik és 12 hónap alatt készült el. A felvezető szerpentin út 6,5 km hosszú és ez alatt 700 méter szintkülönbséget tesz meg, 5 alagúttal, ami 13 hónap alatt készült el.

Mire felértünk a csúcsra nemhogy a Königsee-t és a környező hegyeket nem láttuk, de a látótávolság 10-20 méterre csökkent. A csúcson a ház körül sétautakat jelöltek ki, amit 40-45 perc alatt be lehet járni. A séta közben szép időben lenyűgöző panoráma tárul a látogató elé. A felhőben úszó hegy miatt kénytelenek voltunk beérni a vásárolt képeslapok szolgáltatta látvánnyal. Látnivaló híján visszatértünk az autókhoz és délutánra szabadprogramot hirdettünk. Mire visszatértünk Salzburgba az eső elállt, de maradt a felhős, párás, nyálkás idő.

 

7. túranap Salzburg

Kerékpártúránk utolsó napját Salzburg megismerésére szántuk. Reggelre eldőlt az a kérdés is, hogy kerékpárral menjünk-e be a városba vagy tömegközlekedéssel. Mivel esett az eső, megoldódott a probléma. A campingtől nem messze van az autóbusz megálló. Az autóbusszal eljutottunk a főpályaudvarig, majd ott villamosra szállva a Mirabell-kastélyig utaztunk. A szemerkélő esőben itt kezdtük városnéző sétánkat, hogy majd a várban a Festung Hohensalzburg-ban fejezzük be. Mozart városának utcái zsúfoltak a turistáktól. A rossz idő miatt talán a szokásosnál is többen voltak, hiszen a salzkammerguti tavak most nem nyújtottak felüdülést. A közlekedés kaotikusabb, mint Budapesten. A keskeny kanyargós utcákon végelláthatatlan a kocsisor.

Hazatérve olvastam az újságban, hogy salzburgi városi vezetés elrendelte, hogy a nyári szezonban, rossz időben, eső esetén a külföldi rendszámú autóknak a városon kívül e célra létesített pakolókban kell maradniuk. Az utasokat buszok viszik a belvárosba. A parkolásért 10 Eurót kell fizetni, ami magában foglalja a  városi közlekedés igénybevételét is. Kivételt képeznek a Berchtesgaden körzet rendszámát viselő német autók. Az intézkedés nem automatikus, hanem a hatóságok figyelembe veszik a parkolóházak telitettségét is.

A látványról már annyian és oly sokat meséltek, hogy röviden csak annyit lehet mondani. Ezt látni kell! Inkább álljon itt egy kis történelemi múltidézés és a kihagyhatatlan látnivalók részletesebb megismerése.

 

A város története

Salzburg története a 700. évre nyúlik vissza, amikor Szent Rupert bencés apátságot alapított a Salzach partján és Szent Péterről nevezte el. Tulajdonképpen ettől a dátumtól számíthatjuk Salzburg létét.

Abban, hogy Salzburgot ma is páratlan barokk pompájában csodálhatjuk, nagy szerepe van a gazdag és jó ízlésű hercegérsekeknek, közülük is különösen háromnak, Wolf Dietrich von Raitenaunak (1587-1612), Markus Sittikusnak (1612-1619) és különösen Paris Gräf von Lodronnak (1619-1653).

A modern Salzburg történetében mérföldkőnek számít 1917, amikor megalapították az Ünnepi Játékokat.

 

Dóm (Szent Rupert székesegyház).

Helyén az első templomot a VII. évszázad hetvenes éveiben alapították, majd ezt a régi templomot a XII. században román stílusban építették át, ekkor nem kevesebb, mint öt hajója volt. Ez a második templom 1598-ban a tűz martaléka lett, helyére azonban a következő század tízes-húszas éveiben új székesegyházat emeltek.

 

Benedek rendi Szent Péter főapátság és templom

Ez az egyetlen férfi kolostor német nyelvterületen, amely a VII. század óta fennáll.

 

Franziskanerkirche (a Ferenc-rendiek temploma).

Sokak szerint a város legszebb temploma, amelyet a franciskánusok hoztak létre. Építészetileg azért rendkívül érdekes, mert nagyszerűen tanulmányozhatjuk rajta a keresztény templomépítés három legjellegzetesebb stílusát: a pazar, dúsan díszített barokkot, a román stílusú kapubejáratot és a magas, gótikus karzatot.

 

Residenzbrunnen (Rezidencia-szökőkút).

A Residenz platz egyik fő ékessége a 15 m magas, figurális díszítésű szökőkút, amelyet 1658-1661 között épített és faragott két olasz mester, Giovanni Antonio Dario és Tomasso di Garona. A megrendelő pedig Guidobald Graf Thun érsek volt. A gyönyörű kutat esténként ünnepi köntösbe öltöztetik a színes reflektorok, nyaranta még térzene is szokott lenni körülötte.

 

Szent Mihály templom.

Salzburg legrégibb temploma, története a VIII. századra nyúlik vissza. A XVIII. Század közepén újjáépítették. Egykor körülötte terült el a városi temető.

 

Neugebäude und Glockenspiel (Újépület és harangjáték).

Wolf Dietrich érsek építtette 1588-tól 1602-ig, hogy saját magának és hercegi vendégeinek megfelelő otthont biztosítson. 1670-ben újabb szárnyat építettek hozzá, majd l702-ben Johann Ernst Thun érsek megmagasította a tornyát, és elhelyezte benne a híres harangjátékot. Az Újépületben ma tartományi hivatalok működnek, valamint itt van a főposta is.

 

Mozartdenkmal (Mozart-emlékmű a Mozart téren).

Ezt a szobrot - a város nagy szülöttjére emlékeztetendő - Ludwig von Schwanthaler készítette, 1842-ben állították fel. Azelőtt a teret Michaelplatznak, azaz Szent Mihály térnek hívták, és a Salzach folyó felé az ún. Szent Mihály kapu zárta le. Ezt a XIX. században lebontották. Amikor a Mozart-emlékmű alapjait ásni kezdték, a föld alatt egy római mozaik maradványait találták, amelyen a kővetkező szöveg volt olvasható: "HIC HABITAT (FELICITAS) NIHIL INTER MALI" azaz "Itt boldogság lakozik, küszöbünket semmi baj át nem lépheti" .

 

Kajetankirche.

Torony nélküli templom, hatalmas kupolája azonban már messziről feltűnik. 1602-ben alapították, száz év múlva barokk stílusban átépítették. Kupolafreskóját Paul Troger készítette.

 

Alter Markt (régi piac)

A teret egy szép kút uralja, melynek medencéje 1685-töl 1687-íg épült, gazdag reneszánsz vasrácsa pedig Wolf Guppenberger munkája 1583-ból. Ékessége a régi piactérnek Szent Flórián szobra, amelyet 1734-ben készített Josef Anton Pfaffinger. Az Alter Markt 3. számú háza késő barokk stílusban épült, az egykori zálogházról származó kapuja érdemel figyelmet, az alapító Jakob Lichtenstein gróf címerével (1745-1747). Az épületben ma takarékpénztár működik. A 6. számú házban az öreg udvari patikát találjuk, berendezése 1760-ban készült. Nézzük még meg a 7. és 11. számú házak bájos kapuit, a XVIII. század második feléből valók. Az Alter Marktól már csak néhány lépésre van a Rathausplatz, amely meghitt középkori levegőt áraszt.

 

Rathaus (Városháza) és a Getreidegasse

Ez a viszonylag szerény épület 1407-ben készült. Eredetileg minden disz nélkül építették, csupán egyszerű négyszögletes tornya magasodott a környező házak fölé. 1616 és 1618 között teljesen újjáépítették. A kapu fölé az igazság istennőjének, Justitiának életnagyságú szobra került, a város címeréve!. Hans Waldburger alkotta 1617-ben, Az épület a XVIII. században teljesen új homlokzatot kapott. Érdekes a toronyban a félig kékre, félig sárgára festett gömb, amely a Hold járását mutatja.

A városháza épületének megtekintése után továbbsétálunk Salzburg leghíresebb és egyben leglátogatottabb utcájába, talán nem túlzás azt mondanunk: egész Európa egyik legkedvesebb kis szűk utcácskájába; a Getreidegasséba. A régi polgárváros főutcájának eredeti neve Trabegasse volt, a városházánál kezdődik és az egykori polgári kórház templománál végződik. Néhány kereskedőépülettől eltekintve - amelyek nem mindig jól illeszkednek a régi stílushoz -, a legtöbb ház máig megtartotta szép, ódon karakterét. A XVII. századtól a házfalakat többnyire ívelt hajlattal zárták le, amelyeket felirattal vagy jelmondattal díszítettek, Különösen kedvesek a polgárházak gazdagon díszített kapubejáratai. Ha egy kicsit fölfelé is tekintünk, gyönyörködhetünk a házak falán elhelyezett látványos, régi vagy legalábbis réginek tűnő cégérekben. Csaknem minden házon látható egy-egy kovácsoltvasból, sárga- vagy vörösrézből készült, esetleg aranyozott cégér, mintha az üzletek és tulajdonosaik ebben is versengenének egymással.

Sörözőt és cipészt, drogériát és pékséget, cukrászdát és vendéglőt hirdetnek a remekmívű kis alkotások, a régmúlt korok hangulatát lopva be a szűk utcába, s ezzel nagy kontrasztot teremtve a farmeros- tarisznyás- fapapucsos- vászonkalapos- fényképezőgépes turistákkal.

 

Mozarts Geburtshaus (Mozart szülőháza).

A Getreidegasse 9. számú háza napjainkban is Európa egyik leglátogatottabb "zarándokhelye". A bejárat: szép kapu ovális medaillonnal, melyen egy női szent mellképe látható 1730-ból. A házról már 1408-ban írnak egy oklevélben, 1703-ból pedig azt tudjuk róla, hogy a Hagenauer kereskedőfamília tulajdona. A háztulajdonos és Mozart szülei között jó baráti kapcsolat volt. A Mozart família lakása a ház harmadik emeletén ma látogatható múzeum. Itt született Anna Maria Mozart asszonynak nyolc év alatt hét gyermeke, akikből csak ketten maradtak életben. Utolsó gyermekként itt látta meg a napvilágot egy sötét udvari szobában a kis Wolfgang Amadeus 1756. január 27-én. A háznak egy másik, rokokó szépségben szárnyaló homlokzata is volt, amely a túlsó oldalra, az Universitätsplatzra nézett, de ezt szerencsétlen módon a XIX. század közepén elbontották és sablonos klasszicista homlokzatot kapott.

A következő kis utca a Gstättengasse, amelyet a Gstättentor nevű kapun át érünk el. A Mönchsbergre vivő felvonópálya előcsarnokát az utca baloldalán találjuk.

 

Das Kleine Festspielhaus (Kis Fesztiválpalota).

1917-ben megalapították az Ünnepi Játékok megrendezésére hivatott egyesületet. Az alapítás évétől kezdve máris különböző tervek készültek az Ünnepi Játékok helyszínének felépítésére. 1924-ben azután megbíztak egy ismert salzburgi műemlékvédelmi szakembert, Eduard Hüttert, hogy a téli lovaglóiskolából hozzon létre egy olyan színházat, amely alkalmas az Ünnepi Játékok befogadására. Ez 1925-ben el is készült, de nem tetszett mindenkinek, és ezért 1926-ban átépítették. 1962-1963 között a Kis Festspielhaus elnyerte mai végleges alakját, a nézőtéren 1324 ülő és 60 állóhely van, alkalmas kisoperák és színdarabok bemutatására.

 

Hofmarstall (egykori udvari istálló).

Az 1606-1607-ben alapított és 1662-ben továbbfejlesztett épület bepillantást enged az egykori barokk udvari életbe is. Itt működött az udvari istálló, és a téli és nyári lovaglóiskola. A téli lovarda épületét is 1662-ben emelték, a nézők számára két tribünt is építettek. A mennyezet festményeit itt is Johann Michael Rottmayr és Christian Lederwasch alkotta, 1690-ben.

Az 1200 nézőt befogadó épület halljában Anton Faistaua freskói díszlenek, az előcsarnokban pedig Anton Kolig nagyméretű mozaikjában. Jakob Adlhardt és Karl Bodingbauer fafaragásaiban gyönyörködhetünk. Ezeket az alkotásokat a náci időszakban mint az "elfajzott művészet" termékeit, eltávolították. A Faistauer-freskókat Alberto Susat, a jeles festő és restaurátor megmentette és a háború után eredeti formájában heiyreállitotta.

A központi előcsarnokban láthatjuk Alfred Hrdlicka Orfeuszszobrát, Oskar Kokoschka nagy gobelinjét. a földszinti körfolyosón pedig Kay Krasnitzky bronz reliefjei függenek.

 

Das Grosse FestspieIhaus (Nagy Fesztiválpalota).

Az Ünnepi Játékok korszerű nagy színházának építését 1956-ban, Mozart születésének 200. évfordulójához kapcsolódva kezdték el Clemens Holzmeister tervei alapján. Az építkezést már 1960-ban be is fejezték. 2177 ülőhely várja itt a nézőket, a központi nagyszínpad játéktere 14-től 30 méterig nagyítható, vagy csökkenthető, amely ideális helyszín nagyoperák előadására is.

A bejárati előcsarnokban a két nagy márványszobor a Muzsika és a Színház allegorikus alakjait ábrázolja. A folyosókat és a társalgókat acélreliefek, kerámiakompozíciók és gobelinek díszítik, közöttük ott látható Oskar Kokoschka Ámor és Psyché című szövött faliképe. Neves művészek szebbnél szebb festményei díszítik még azokat a helyiségeket ahol a közönség megfordul, a látványos vasfügggönyt Rudolf Hoftehner tervezte.

 

Felsenreitschule (Sziklába vájt lovasiskola).

Az egykori nyári lovasiskola épületét is az Ünnepi Játékok egyik színhelyéül használják. 1693-ban készült, az udvari istálló déli, keskeny oldalán. A táji adottságokat zseniálisan kihasználó épület ötletét szintén Fischer von Erlachnak köszönheti az utókor. A Mönchsberg meredek falában háromemeletes galériát alkalmaztak. 1926-ban építettek itt először színpadot. 1968-1970. évi átépítésekor új nézőteret, új mennyezetet és egy alsó, kisebb színpadot is kapott. A sziklába vájt karzatokat ma páholyokként használják, a barokk kori előkelőségek is innen nézték a lovasversenyeket.

 

Pferdeschwemme (lóúsztató a Siegmundsplatzon).

Említettük már, hogy a lovarda egyes részeinek tervezésében a híres Fischer von Edach is részt vett. Az épület nyugati részén, a barokk Sigmundsplatzon, egy művészi szépségű lóúsztatót is építettek, rajta egy szoborcsoporttal, amely lovak megszelídítését ábrázolja, és amelyet Bernhard Mandl készített 1695-ben. Ez a szoborcsoport az istálló kapujának tengelyében, egy ovális medencében kapott helyet. Mögötte pedig, a Mönchsberg fala előtt sima palotahomlokzatot emeltek, vakárkádokkal, rajta freskókkal, amelyek lovasjeleneteket, szép paripákat ábrázolnak. A lóúsztatót 1732-ben restaurálták, a szoborcsoportot 90° -kal elfordították, és új talapzatra állították. A szép medencét egy szerfölött csinos oszlopos könyöklő, balusztrád egészíti ki.

 

Der Fischbrunnen (a Halas kút).

1620-ban emelték a Festspielhausszal szemben levő Hofstallgasséban, a város költségén. A közepén bronzból öntött "vadembert" látunk, buzogánnyal és pajzzsal, a pajzson pedig Salzburg város címerével.

 

Festung Hohensalzburg, a várnegyed.

A várat legkönnyebben a háromkabinos sikló segítségével közelíthetjük meg, ez egyben technikai érdekesség is. Annak idején vízi energiával hajtották, ma már csak a külseje olyan, mint régen, szerkezetét korszerűsítették, elektromos motorokkal működik. Az ún. Festungsbahn 10 percenként indul.

A hegyet, amelyre felérünk, Festungsbergnek hívják, s tulajdonképpen a Mönchsberg egyik része. Festung Hohensalzburg (a salzburgi vár) 542 m magasságban fekszik a tenger szintje fölött. Gebhard érsek alapította 1077-ben, a császárok és a papság között folyó ún. "investitura-harcok" idején. Természetesen ezzel is az egyház ügyét akarták megvédelmezni, hiszen a meredek sziklára épített vár létrehozása nagy teljesítmény volt, erkölcsi és fizikai értelemben egyaránt. Azt a formáját, amelyet ma is megtekinthetünk, 1500 körül kapta a vár.

 

Stift Nonnberg (a Nonnberg-apátság).

Ezt az apátságot is Szent Rupert alapította 700-ban, és unokahúgának, Erentrudisnak mint apátnőnek adta át. Ez a legrégebbi zárda a német nyelvterületen, amely még ma is áll. 1895-ben, majd 1951-ben renoválták. A kolostorba csak olyan jelentkezőket vettek fel, akik a középkorig visszamenően tudták igazolni nemesi származásukat. Ezt a szabályt azonban l848-ban érvénytelenítették. Az alapítványi templom román falfestése a XII. században készült, görög hatást mutat. Az oldalhajók keleti faláról indulnak lejáratok a kriptába, itt tekinthetjük meg a templomot alapító apácafőnöknő sziklasírját. A kolostor múzeumában jelentős középkori s későbbi egyházi műemlékeket tekinthetünk meg.

A Nonnbergröl remek kilátás nyílik az alattunk elterülő városra, a Salzach-völgy kastélyaira. Ereszkedjünk le a hegyoldalon és sétáljunk a folyópartig, amely a Rudolfskai nevet viseli. Ezen haladva - a Rathaus irányában - eljutunk a Staatsbrückéig. amely átvezet a Salzach jobb partjára. A Platzl nevű kis terecskét magunk mögött hagyva hamarosan a Makartplatzra érünk, ahol több látnivaló is kínálkozik. Itt találjuk meg például az 1893-ban épített Landestheatert (Tartományi Színházat) és a Fischer von Erlach által épített Dreifaltigkeitskirchét (Szentháromság templomot, 1694-1702).

 

Mozarts Wohnhaus (Mozart lakóháza).

A Makartplatz 8. számú házában lakott a nagy zeneszerző l773-tól 1780-ig. A házban most múzeumot rendeztek be: kéziratokat, első kiadású kottákat, portrékat, rajzokat, hangszereket láthatunk itt Mozart és a korabeli romantika korszakából.

A közeli Schwarzstrasse a Salzach folyóval majdnem párhuzamosan húzódik. Mozarteum (Schwarzstrasse 26. sz.).

A Mozarteum épületét Richard Bemdl építette 1910-től 1914-ig, nagy erénye, hogy kitűnően illeszkedik a régi salzburgi városképbe, pedig az ún. Jugendstil jegyeit hordozza. Az iskolaépület homlokzatát kedves allegorikus szobrok díszítik. Elegáns koncerttermek és nyugodt munkára alkalmas tantermek váltogatják itt egymást. A koncertteremben érdemes megnézni Edmund von Hellmer bronzplasztikáját, amely Mozartot Apollóként ábrázolja. Az épületben levő sok dokumentum és emlék mellett megtekinthetjük a kertben azt a Bécsből ideszállított ún. Varázsfuvola-házikót (Zauberflötenhäuschen), amelyben Wolfgang Amadeus 1791-ben a híres operákat komponálta. A ház 1875-ben került Salzburgba, ahol először a Kapuzinerbergen állt.

 

Schloss und Garten Mirabell (Mirabell-kastély és park)

A világ egyik legszebben tervezett és legszebben karbantartott kertjében áll a Mirabell-kastély, amelyet Johann Lukas Hildebrandt, a nagy barokk építész tervezett, és épített fel 1722 és 1727 között. (Sorsát ez a remek kastély sem kerülte el: 1818-ban csaknem teljesen áldozatul esett egy tűzvésznek. Nem sikerült ugyanolyan szépen újjáépíteni, számos egyszerűbb megoldást alkalmaztak a későbbi mesterek.) Volt azonban szerencsére olyan épületrész is, amelyet a tűz megkímélt. Így eredeti állapotában látható ma is a nyugati szárny díszes lépcsőháza (Stiegenhaus).

Ezt a remekmívű barokk lépcsőházat Georg Raphael Donner puttókat és angyalokat ábrázoló szobrai díszítik.

 

 

Kirándulás Hellbrunba

Az Alpok vonalától északra még ma is teljes pompájában áll néhány főúri kastély, amelyeket még a harmincéves háború előtt építettek, de a mai napig is fennmaradtak. Hellbrunn és környéke a kisebb olasz kastélyok, a "villa suburbana"-k mintájára épült, ezeknek általában az volt a rendeltetése, hogy a városon kívüli kisebb kirándulásoknak adjanak úti célt. Az sem elképzelhetetlen, hogy főpapok és fejedelmek nyári otthonaként szolgáltak. Ez az olasz hatás mutatkozik a Hellbrunnban ma is látható szórakoztató vízjátékokon is, és érdekes egy kicsit sétálgatni a gyönyörű parkban, ahol a szobrok, fák, medencék és virágok harmóniája klasszikusan szép egységet alkot.

 

Schloss Hellbrunn (A hellbrunni kastély)

Közel Salzburghoz, gyönyörű környezetben építették fel a város déli peremén. A leírásokban először 1421-ben emlegetik a krónikások, dicsérő jelzőkkel írva le állatkertjét, halastavát és madarait. Ez a környék a salzburgi tartomány egyik legelső települése volt, ásatások tanúsága szerint már az első századokban laktak itt emberek. Salzburg tartomány középkori hercegei és fejedelmei nyaranta hatalmas vadászkirándulásokat tettek, hiszen birtokaik részben a magas hegyekig, részben az Alpok lankás elővonaláig terjedtek. Ez utóbbi részeken voltak a szépen megépített püspöki vadászkastélyok is. 

 

 

A vízijátékok.

A Bacchus térnél kezdődik a csoportos idegenvezetés a vízijátékokhoz, amelyek tulajdonképpen Hellbrunn legnevezetesebb látványosságai.

 

Az idő szorításában a Hellbrunn kastély és a Nonnberg Apátság kimaradt a látogatásból. A belátható ideig nem javuló időjárásra tekintettel úgy határoztunk, hogy a hazaindulás idejét előrehozzuk. Este hat órára készen voltunk a sátorbontással és búcsut vettünk a campingtől. Ötven kilométert sem mentünk az autópályán mikor elkezdett esni, majd szakadni az eső. Egyik zivatarból a másikba autóztunk. A villámok néha úgy bevilágították az autópályát, hogy lámpára sem lett volna szükség a sötétben. Tíz óra körül értünk az S 1-es Bécset elkerülő autópályához. Az autópálya végén lévő 1800 méter hosszú alagúton 120 perc alatt vergődtünk át, ráadásul valamilyen megfejthetetlen okból eltereltek a sztrádáról és csak Parndorf-nál hajthattunk ismét rá. A minket kísérő esővel együtt nem sokkal hajnali kettő után megérkeztünk Budapestre.

A nyolc nap alatt felejthetetlen látnivalókban volt részünk. Mint már annyiszor, most is sok minden kimaradt, vagy az időjárás vagy a néznivalók sokasága miatt. Talán nem is baj, mert ez arra serkent majd, hogy egyszer még visszatérjünk ebbe a kerékpáros paradicsomba.

 

 

 

 

 

 

 ;