(K)Őrjáraton az Őrségben

Kalandozás a szerek között

Útvonal: Zalaegerszeg - Neszele - Andráshida - Vorhota - Teskánd - Boncodfölde - Zalaszentgyörgy - Budafa - Zalalövő - Hegyhát-szentjakabfa - Vadása tó - Őrimogyorósd - Vizsák - Pankasz - Őriszentpéter

Zalaegerszeg - Őriszentpéter

Táv

Össz. táv

Zalaegerszeg - Kaszaháza

2

2

Kaszaháza - Neszele - Andráshida

3

5

Andráshida - Vorhota - Teskánd

3

8

Teskánd - Boncodfölde

5

13

Boncodfölde - Zalaszentgyörgy - Zalacséb

5

18

Zalacséb - Budafa

4

22

Budafa - Zalalövő

4

26

Zalalövő - Felsőjánosfa

3

29

Felsőjánosfa - Hegyhát-szentjakab - Vadása tó - Őrimagyarósd

6

35

Őrimagyarósd - Viszák

4

39

Viszák - Kisrákos - Pankasz

5

44

Pankasz - Nagyrákos

3

47

Nagyrákos - Őriszentpéter

3

50

Fotó album

Engedve egy nagyon régi csábításnak, a vadregényes fenyvesek hívogató szépségének, a zalai dombok lankáinak, ha rövid időre is, de egy felfedező túra erejéig, mintegy felderítve egy következő többnapos kirándulás lehetőségeit, egynapos villám látogatást tettünk ezen a csodálatos vidéken.

Az Őrség az ország legnyugatibb csücskében fekszik. Az államalapítás idején népesült be a terület. A határőrizetet ellátók települtek erre a vidékre és feladatuk a gyepük és átjárók őrzése volt. Ezekért különböző kiváltságokban részesültek. Az őrállók csak a királynak tartoztak beszámolni, vezetőjük, az őrnagy volt, akit a király nevezett ki.
Az Őrség jellegzetes település szerkezete az úgynevezett szeres szerkezet. Valamikor a teljes területet fenyves borította. Irtással szakítottak ki maguknak termőföldet. Mivel a völgyek vizenyősek voltak, a dombtetőkön építkeztek. A te
lepülések, (szerek) egymástól távoli dombokon jöttek létre. A dombokon kialakuló néhány gerendaházban egy - egy nagycsalád önellátásra rendezkedett be. A települések 2-8 szerből álltak. Sok őrségi faluban virágzott a fazekasmesterség, a kosárfonás, a fafaragás.

Az Őrségi települések: Szalafő, Őriszentpéter, Ispánk, Külső-Rákos, Szaknyér, Belső-Rákos, Pankasz, Szaba, Kerkás-Kápolna, Bajánháza, Sejaháza, Dávidháza, Kotormán, Hódos, Kapornak, Kerca, Szomoróc, Bükalja. Az Őrség ma átnyúlik Szlovéniába.
A túra kiinduló pontja Zalaegerszeg volt. Oda eljutni Budapestről a leggyorsabban, legolcsóbban és legkényelmesebben vonattal lehet. Ennek az ára a korai kelés, mivel a Zalaegerszegre induló -kerékpárszállítót is vontató- vonat, 6 óra 05 perckor indul a Déli pályaudvarról. A szerelvény egyik része Szombathelyre megy, míg a másik Zalaegerszegre. Felszálláskor figyelni kell hova száll fel az utas. Boba állomáson szétbontják a szerelvényt és egy másik állomásról érkező vonattal összekapcsolva, négy óra vonatozás után megérkezik Zalaegerszegre. Útközben már egy kis ízelítőt kaptunk a zalai tájból, és a távolban a hegy tetején meredező Sümegi vár sziluettje is felsejlett a vonat ablakából.

Az állomás utcájában jobbra indultunk el, a Zrínyi Miklós úton, egészen a JET benzinkútig. A körforgalomba balra tartva Neszele irányába vettük az irányt. Ezen a szakaszon elég nagy a forgalom egészen Vorhotáig (kb. 8 km), majd jelentősen csökken, az út végig jó minőségű. Neszele után egy tábla jelzi jobbra mutatva az irányt a Gébárti szabadidő központba.

A Gébárti tavat patakok felduzzasztásával hozták létre. Északi részén strandolási lehetőség adódik, keleti részén 44 fokos termálvizet találtak és termálfürdő épült. A déli, parkosított részén, nyaranta kézműves tábor és nyári egyetem működik.

Gébárt közepén elértük a 76-os számú főutat, ahol balra kanyarodva egészen a benzinkútig kellett kerekezni, majd a kút előtt jobbra Teskánd felé kanyarodtunk. Ezzel el is hagytuk Zalaegerszeg környékét, és a forgalom is csökkent. A következő elágazás Teskánd határában volt, ahol jobbra kell fordulni, hogy elérjük Boncodfölde nevű falut. A falu közepén egy régi tűzoltókocsi van kiállítva. Miután szuszantottunk egyet ennek árnyékában, folytattuk az utunkat Zalaszentgyörgy felé. Kávás határában jobbra kellett fordulni és átkeltünk a csörgedező Zala folyó felett. Zalalövőig a Zala folyó völgyében a folyóval és a vasúttal párhuzamosan tekertünk, a forgalom elenyésző.

A Szentgyörgyi birtokot 1326-ban Károly Róbert a Rezneky családnak adományozta, akik hűtlenségük miatt azt később elvesztették. Ezután több földbirtokos bérelte a területet.
1629-ben behódolt a töröknek és a fehérvári pasának adózott. Tíz évvel később a portyázó törökök kirabolták, felégették a
falut. A jobbágyok építették újra, majd a kalocsai érsek vásárolta meg. A falu temploma már a XIII. században állt, a védőszentje Szent György lovag.
Zalalövő a rómaiak idején Salla néven volt ismert. A romok feltárása során több padlófűtéses épületet is
találtak. A II. században Hadriánus császár várossá avatta, de a barbár germánok elpusztították. A honfoglalás idején telepedett le néhány gyepüőr. A gyepüőrök főleg lovas nyíllövők voltak, így lett a helység neve Zalalövő.

Zalalövőt elhagyva 330 méter után egy tábla jelzi az 1700 méter hosszú és 200 méter széles Borostyán tavat, melynek partján kemping, és néhány üdülő van. Kiváló horgászhely és fürdésre is alkalmas.

Három kilométer után megérkeztünk Felsőjánosfára, és a faluban jobbra Hegyhát-szentjakab nevű falu felé vettük az irányt, hogy eljussunk a Vadása tóhoz. Ennek a tengerszemre hasonlító tónak köszönheti ismertségét a falu. Az út egyik oldalán lévő tó a horgászoknak nyújt kikapcsolódást, a másik oldalon, pedig a fürdőzők hódolhatnak kedvteléseiknek. Számtalan vendéglátóhely, büfé, kemping, motel, és üdülő van a tó körül. Igaz, ott jártunkkor szeptember elején már csak a csónakokat elszállító emberekkel lehetett találkozni, egyébként rajtunk kívül senki nem volt más. Az azonban látszott, hogy nyáron nagy élet folyik a parton. A tavat körbe lehet sétálni, és az erdő néhány helyen kifejezetten romantikus.

A természet eme gyöngyszemének ölében megpihenve, Őrimagyarósd, Viszák, Kisrákos, Pankasz útvonalon folytattuk az utunkat. Ennek a szakasznak néhány része bukkanókkal tarkított, de egyáltalán nem nehéz leküzdeni ezeket. Pankaszt elérve itt található az egykori keleti szer dombjának tetején az Őrség legrégibb faszerkezetes szoknyás haranglába, tetején fazsindellyel.

Az útelágazásban jobbra fordulva visszatértünk a Zala folyó völgyébe. Nagyrákoson keresztül még néhány kisebb emelkedőt leküzdve elértük az Őrség fővárosát Őriszentpétert. A környék apró településeihez mérten valóságos város.

A települést 1280-ban említik először egy adománylevélben. Lakói szabadalmas őrállók. Őriszentpéternek 9 szere van. A leghíresebb a Templomszer és a Városszer.

Ahhoz, hogy a vasútállomást elérjük a falu központjában balra kell fordulni Bajánsenye felé, mivel az állomás a település szélén van. Előtte azonban még sikerült feltölteni a megfogyatkozott elemózsiás és ivóvíz készleteinket az út mellett nemrégiben nyitott supermarketben. Utolsó nekirugaszkodással még egy hosszú kaptatót kellett leküzdeni, hogy a tetején feltáruljon a távolban az állomás képe. Egy tájékoztató tábla mutatja az utat az állomás felé balra irányítva a vándort. Az állomás most épült a Szlovénia felé tartó vasútvonallal egyetemben. Ennek megfelelően igazi európai színvonalú, nem a megszokott lepusztult vasútállomás. Látszik, hogy a tervezők figyeltek mind a külcsínre, mind a belbecsre. A vonat 15 óra 59 perckor megérkezett és elszállított bennünket Zalalövőig, ahol átszállás után a csatlakozással továbbmentünk Zalaegerszegre. Ismét egy átszállás következett, majd háromnegyed órai várakozás után 17 óra 45 perckor elindult a vonat Budapestre. Érkezés 21 óra 58 perckor a Déli pályaudvarra. Már csak egy gyors roham volt hátra a Batthyány térig, hogy elérjük az utolsó HÉV-et és máris hazaérkeztünk.

Egy napba összesűrítve kicsit fárasztó volt a túra, de nem az út miatt, hanem a hosszú vonatozás tette azzá. Több napra elosztva a számtalan látnivalót, és nyáron utazva biztos élvezetesebb túrát lehet tenni. Nosza rajta sporttársak; előttetek a lehetőség, hogy nyomdokainkban bejárjátok ti is ezt a szép vidéket. Mindenkit csak biztatni tudok.